tag:blogger.com,1999:blog-2232411291850178262024-02-20T18:02:41.460-08:00आनंदीगोपाळDr. Gopal Sawkarhttp://www.blogger.com/profile/15933236288949074935noreply@blogger.comBlogger9125tag:blogger.com,1999:blog-223241129185017826.post-41448329189633711462019-09-18T09:44:00.003-07:002019-09-18T09:45:08.214-07:00पेढ्यांचे वेडे<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><span style="color: blue;"><span style="font-size: large;"> <span style="font-size: small;">लहानपणापासून
आम्ही तसे पेढ्यांचे वेडेच ! मूळ गाव चांदवड असल्याने तसे असेल कदाचित.
आमच्या चांदवडचे पेढे अतिशय प्रसिध्द ! चांदवड तालुक्यात शुद्ध, खात्रीशीर
खवा मिळतो. विशेषत: वडनेर भैरव, धोडांबे (धोडप किल्ल्यासाठी प्रसिध्द गाव),
</span></span></span></span></span><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><span style="color: blue;">हट्टी येथील खवा अतिशय प्रसिध्द.</span></span></span><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><span style="color: blue;">
अस्सल खव्याचा जाणकार तर हट्टीचा (गावाचे नाव) खवा आवर्जून नेतो. चांदवडचे
पेढे खमंगपणासाठी प्रसिद्ध. ताज्या, कच्च्या मलईचा पेढा तर कोणीही बनवेल. </span></span></span><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><span style="color: blue;">मलईपेक्षाही खव्याचा पेढा बनविण्यात चांदवडकर पटाईत</span></span></span><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><span style="color: blue;">.
खवा आणून लाल होईपर्यंत खमंग भाजायचा. त्यात प्रमाणशीर साखर टाकायची. नंतर
पेढे वळायचे. असे हे पेढे नुसतेच गोड नाही तर मधुर लागतात. पूर्वीच्या
काळी तर साखरेऐवजी गूळ वापरायचे. त्या </span></span></span><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><span style="color: blue;">खमंगपणा</span></span></span><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><span style="color: blue;">ला तर जगात तोड नव्हती. हा पेढा भाजलेला असल्यामुळे मलई पेढ्यापेक्षा खूप जास्त टिकतो. </span></span></span><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><span style="color: blue;">चांदवडचे </span></span></span><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><span style="color: blue;">बाजारवेशीतले लिन्गायाताकडचे, हायवेवरचे भैरवनाथाकडचे पेढे अतिशय प्रसिद्ध. तर मंडळी, कधी चांदवडमार्गे गेलात तर अवश्य पेढे घ्या. </span></span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><span style="color: blue;"> आमच्या </span></span></span><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><span style="color: blue;">चांदवडसारखीच थोडीशी चव मिळाली ती परतवाड्याच्या पेढ्यांची. जवळ जवळ शंभर ते दीडशे ग्रामचा एकच </span></span></span><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><span style="color: blue;">पेढा असावा. एक पेढा खाल्ला तरी पोट भरते. उपवासाला दुसरा फराळ करायची गरज नाही. हा ही भाजलेला असतो. </span></span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><span style="color: blue;"> नाशिकचे मलई पेढे प्रसिध्द. पण वरच्या दोन्ही पेढ्यांची सर नाही. </span></span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><span style="color: blue;"> साताऱ्याचे कंदी पेढे तर थेट पुण्याशीच नाते सांगतात. पेढा खाल्ला आहे की नाही अशी शंका यावी इतका छोटा आकार. </span></span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><span style="color: blue;"> मंडळी तुमचा पेढ्याचा काय अनुभव ? </span></span></span></div>
Dr. Gopal Sawkarhttp://www.blogger.com/profile/15933236288949074935noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-223241129185017826.post-42371221974115846382011-04-05T04:48:00.000-07:002011-04-05T04:48:23.819-07:00भारतीय संघाचे अभिनंदन<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><span style="font-size: large;"><span style="color: blue;">विश्वचषक जिंकल्याबद्दल भारतीय संघाचे अभिनंदन !</span></span></div>Dr. Gopal Sawkarhttp://www.blogger.com/profile/15933236288949074935noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-223241129185017826.post-14508341222259251212011-03-31T00:29:00.000-07:002011-03-31T01:49:10.343-07:00भारतीय संघाचे अभिनंदन ! हिम्मत है मर्दा, तो मदद दे खुदा !<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"> <span style="color: blue;"><span style="font-size: small;">पाकिस्तानी संघाला धूळ चारीत भारताने अंतिम फेरीत प्रवेश केला त्याबद्दल मन:पूर्वक अभिनंदन !</span></span></span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: blue;"><span style="font-size: small;"> धोनीमहाशयांचे नशीब जोरावर आहे यात शंकाच नाही. हिम्मत है मर्दा, तो मदद दे खुदा ! अत्यंत दबावाखाली भारतीय संघाने आपला खेळ उंचावला. सेहवागने मारलेले चौकार प्रेक्षणीय. सचिन आणि रैनाच्या फलंदाजीमुळे २६० चा स्कोर उभारता आला. </span></span></span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: blue;"><span style="font-size: small;">रैना चिवट आहे. आस्ट्रेलिया विरुद्ध आणि आता पाकविरुद्ध शेवटपर्यंत तो टिकला. युवराज आणि हरभजन यांनी वेळेवर विकेट घेतल्या. नेहराने चांगली बोलिंग केली. </span></span></span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: blue;"><span style="font-size: small;">आपली बोलिंग अचूक होती. पाकच्या मानाने आपण वाईड, नोबॉल कमी दिले. इथेच फरक स्पष्ट झाला. </span></span></span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: blue;"><span style="font-size: small;"> </span></span></span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: blue;"><span style="font-size: small;">आपले क्षेत्ररक्षण उत्तम झाले. आपला अंतिम सामना श्रीलंकेशी आहे. दिलशान, संगक्कारा यांना लवकर आउट केले, मलिंगा, मुरली यांना शरण गेलो नाही तर विश्वचषक आपलाच. </span></span></span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: blue;"><span style="font-size: small;"> पुन्हा भारतीय संघाला अंतिम सामन्यासाठी शुभेच्छा ! </span></span></span></span></div>Dr. Gopal Sawkarhttp://www.blogger.com/profile/15933236288949074935noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-223241129185017826.post-58382957116603130292011-02-02T02:55:00.000-08:002011-02-02T20:59:21.185-08:00पेढ्यांचे वेडे<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: blue;"> <span style="font-size: large;"> <span style="font-size: small;">लहानपणापासून आम्ही तसे पेढ्यांचे वेडेच ! मूळ गाव चांदवड असल्याने तसे असेल कदाचित. आमच्या चांदवडचे पेढे अतिशय प्रसिध्द ! चांदवड तालुक्यात शुद्ध, खात्रीशीर खवा मिळतो. विशेषत: वडनेर भैरव, धोडांबे (धोडप किल्ल्यासाठी प्रसिध्द गाव), </span></span></span></span></span><span style="font-size: small;"><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: blue;">हट्टी येथील खवा अतिशय प्रसिध्द.</span></span></span><span style="font-size: small;"><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: blue;"> अस्सल खव्याचा जाणकार तर हट्टीचा (गावाचे नाव) खवा आवर्जून नेतो. चांदवडचे पेढे खमंगपणासाठी प्रसिद्ध. ताज्या, कच्च्या मलईचा पेढा तर कोणीही बनवेल. </span></span></span><span style="font-size: small;"><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: blue;">मलईपेक्षाही खव्याचा पेढा बनविण्यात चांदवडकर पटाईत</span></span></span><span style="font-size: small;"><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: blue;">. खवा आणून लाल होईपर्यंत खमंग भाजायचा. त्यात प्रमाणशीर साखर टाकायची. नंतर पेढे वळायचे. असे हे पेढे नुसतेच गोड नाही तर मधुर लागतात. पूर्वीच्या काळी तर साखरेऐवजी गूळ वापरायचे. त्या </span></span></span><span style="font-size: small;"><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: blue;">खमंगपणा</span></span></span><span style="font-size: small;"><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: blue;">ला तर जगात तोड नव्हती. हा पेढा भाजलेला असल्यामुळे मलई पेढ्यापेक्षा खूप जास्त टिकतो. </span></span></span><span style="font-size: small;"><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: blue;">चांदवडचे </span></span></span><span style="font-size: small;"><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: blue;">बाजारवेशीतले लिन्गायाताकडचे, हायवेवरचे भैरवनाथाकडचे पेढे अतिशय प्रसिद्ध. तर मंडळी, कधी चांदवडमार्गे गेलात तर अवश्य पेढे घ्या. </span></span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: blue;"> आमच्या </span></span></span><span style="font-size: small;"><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: blue;">चांदवडसारखीच थोडीशी चव मिळाली ती परतवाड्याच्या पेढ्यांची. जवळ जवळ शंभर ते दीडशे ग्रामचा एकच </span></span></span><span style="font-size: small;"><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: blue;">पेढा असावा. एक पेढा खाल्ला तरी पोट भरते. उपवासाला दुसरा फराळ करायची गरज नाही. हा ही भाजलेला असतो. </span></span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: blue;"> नाशिकचे मलई पेढे प्रसिध्द. पण वरच्या दोन्ही पेढ्यांची सर नाही. </span></span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: blue;"> साताऱ्याचे कंदी पेढे तर थेट पुण्याशीच नाते सांगतात. पेढा खाल्ला आहे की नाही अशी शंका यावी इतका छोटा आकार. </span></span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: blue;"> मंडळी तुमचा पेढ्याचा काय अनुभव ? </span></span></span></div>Dr. Gopal Sawkarhttp://www.blogger.com/profile/15933236288949074935noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-223241129185017826.post-17868359932825660792011-01-17T21:32:00.000-08:002011-01-17T21:32:09.612-08:00महाराष्ट्रात स्वर्ग ?<span style="color: blue;"><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="font-size: small;">महाराष्ट्रात स्वर्ग ? </span></span></span><br />
<span style="color: blue;"><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="font-size: small;">होय महाराजा. कोंकण हा महाराष्ट्रातील स्वर्गच नव्हे का? </span></span></span><br />
<span style="color: blue;"><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="font-size: small;">महाराष्ट्रात सर्वात जास्त वनस्पतींची विपुल उपलब्धी कोंकणात आहे. सर्वात जास्त बायो डायव्हर्सिटी, जैव विविधता कोंकणात आहे. विविध प्रकारच्या औषधी वनस्पती आहेत. कोंकण निसर्गसमृद्धतेने नटलेला आहे.</span></span></span><br />
<span style="color: blue;"><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="font-size: small;">कोकणाने महाराष्ट्रालाच नव्हे तर भारताला नररत्ने दिली आहेत. राजकीय, सामाजिक, आर्थिक, धार्मिक, शैक्षणिक क्षेत्रात त्यांचे योगदान मोठे आहे. </span></span></span><br />
<span style="color: blue;"><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="font-size: small;">आता तर कोकणात जमिनीत सोने सापडले आहे. समुद्रात तर मोती आहेतच. </span></span></span><br />
<span style="color: blue;"><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="font-size: small;">आहे की नाही कोकण हा महाराष्ट्रातील स्वर्ग ?</span></span></span>Dr. Gopal Sawkarhttp://www.blogger.com/profile/15933236288949074935noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-223241129185017826.post-89580123856715086382011-01-05T03:42:00.000-08:002011-01-05T03:42:16.024-08:00हंगामी भक्ती <span style="color: blue; font-family: Verdana, sans-serif;"> आपले देव जसे हंगामी, उत्सव हंगामी, तशी आपली भक्तीही हंगामी असते. गणपतीचे दिवस आले की आपण गणरायाच्या भक्तीत बुडून जातो. नवरात्र आले की देवीपुढे रांगा लागतात. चंपाषष्ठीला आपल्याला खंडोबाची आठवण येते. रामनवमीला रामाची तर जन्माष्टमीला कृष्णाची आरती करण्यात मग्न असतो. अशी हंगामी भक्ती केल्याने ते ते देव प्रसन्न होतील अशी आपली समजूत (गैर) असते. त्या त्या देवांच्या उत्सवात त्या मंदीरांमध्ये एवढी गर्दी लोटलेली असते की ढकला-ढकलीत देवांचे दर्शनही होणे मुश्कील.<br />
ज्यांना खरोखरीच देवाचे मनापासून दर्शन घ्यावयाचे आहे, त्याचे रूप भक्तीने न्याहाळायचे आहे त्यांनी शांततेत, गर्दी नसताना दर्शन घ्यावे. रामनवमीला कृष्णाचे अगदी शांततेत दर्शन होते. जन्माष्टमीला गणरायाच्या मंदीरात कितीही वेळ बसले तरी कोणी हटकणार नाही. गणेशोत्सवात देवीच्या मंदीरात भरपूर आराधना करता येईल.<br />
शांत, निवांतपणे आणि आनंदाने अशी ही ऑफ सिझन दर्शनाची सूट मिळते. आपल्याला अशी सूट पाहिजे का ?</span> <span style="color: red; font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><strong><span style="font-size: large;"></span></strong></span>Dr. Gopal Sawkarhttp://www.blogger.com/profile/15933236288949074935noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-223241129185017826.post-86109562925936901292010-12-16T03:13:00.000-08:002010-12-16T03:13:18.086-08:00तिन्ही सांजा<div align="center"><span style="color: #cc0000; font-family: Verdana, sans-serif;">सूर्यास्ताच्या वेळी,</span></div><div align="center"><span style="color: #cc0000; font-family: Verdana;">दिवसाच्या या तिन्ही सांजांबरोबर,</span></div><div align="center"><span style="color: #cc0000; font-family: Verdana;">माझ्याही आयुष्याच्या,</span></div><div align="center"><span style="color: #cc0000; font-family: Verdana;">तिन्ही सांजा,</span></div><div align="center"> <span style="color: #cc0000;">सूर्योदयापासून विचार करतो, </span></div><div align="center"><span style="color: #cc0000;">आयुष्यभर काय केले,</span></div><div align="center"><span style="color: #cc0000;">बालपणी खेळलो, बागडलो,</span></div><div align="center"><span style="color: #cc0000;">समजही नव्हती,</span></div><div align="center"><span style="color: #cc0000;">तारुण्यात,</span></div><div align="center"><span style="color: #cc0000;">तारुण्यात, स्वत:च्याच मस्तीत,</span></div><div align="center"><span style="color: #cc0000;">कुणाला न जुमानता,</span></div><div align="center"><span style="color: #cc0000;">आणि आता वार्धक्यात,</span></div><div align="center"><span style="color: #cc0000;">तारुण्यातील व्यसनांनी जर्जर झालेले शरीर,</span></div><div align="center"><span style="color: #cc0000;">जीवनात काय मिळवले,</span></div><div align="center"><span style="color: #cc0000;">मुला-नातवंडांकडून तिरस्कार,</span></div><div align="center"><span style="color: #cc0000;">शिथील गात्रे,</span></div><div align="center"><span style="color: #cc0000;">आता रात्र होण्याची वाट पाहत आहे,</span></div><div align="center"><span style="color: #cc0000;">बुडवून टाकावे काळरात्रीच्या अंधारात !</span></div><div align="center"><span style="color: #cc0000;">जेथे स्वत:चाही चेहरा स्वत:पासून लपविता येतो,</span></div><div align="center"><span style="color: #cc0000;">त्या मृत्यूचे स्वरूप पहायचे आहे,</span></div><div align="center"><span style="color: #cc0000;">आनंदाने ! दु:खानेही !!</span></div><div align="center"><br />
</div><div align="center"><span style="color: #cc0000;"> -गोपाल</span></div><div align="right"><span style="color: #cc0000;"><span></span></span></div><div align="center"><br />
</div><div align="center"><br />
</div>Dr. Gopal Sawkarhttp://www.blogger.com/profile/15933236288949074935noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-223241129185017826.post-63513947993096907422010-12-06T00:30:00.000-08:002010-12-08T22:20:56.240-08:00प्यार की झप्पीमंडळी, <br />
संजय दत्तची प्यार की झप्पी सगळयांनाच ठाऊक असेल. हॉस्पिटलमध्ये काम करणाऱ्या सफाई कामगाराला दिलेली प्यार की झप्पी सगळ्यांनाच आठवते. <br />
रोजचे काम करणारे व्यक्ती नक्कीच अशा कृतीने मोहरून जातात. अगदी रोजच्या भांडेवालीला एखाद्या दिवशी आज भांडे स्वच्छ घासलेस असे म्हणा बरे. <br />
ईस्त्रीवाल्या धोब्याला किती कडक ईस्त्री केलीस म्हणून सांगा. तुमच्या कपड्यांची खरच कडक ईस्त्री तो करून देईल. ऑफिसात सफाई करणारया शिपायाला टेबल किती स्वच्छ पुसलास म्हणून <br />
त्याच्या कामाची पावती द्या बरे. तो नक्कीच तुम्हाला त्या दिवशी परत दिसला की नमस्कार घालेल. रोज तुमचे टेबल इतरांपेक्षा स्वच्छ पुसेल. <br />
तुमच्या हाताखालच्या माणसांचे असे छोटे छोटे कौतुक केले तर तुम्ही नक्कीच लोकप्रिय Boss <br />
व्हाल. तुमच्या प्रोजेक्टचे टार्गेट तुम्ही गाठू शकाल. तुमच्या अडचणींच्या वेळी तुम्हाला मदत मिळेल. <br />
हॉटेलात जेवल्यानंतर एखादा पदार्थ आवडल्याची पावती मालकाला दिली तर ती बिलापेक्षाही मोठी असेल. <br />
अहो, स्तुती कोणाला प्रिय नाही. प्रत्यक्ष देवसुद्धा स्तुतीनेच प्रसन्न होतो. साधू, संत, ऋषी, मुनी हे सुद्धा स्तुतीप्रियच आहेत. तुम्ही आम्ही तर सामान्य माणसेच. Appreciation हे रोजच्या व्यवस्थापनात दाखवले, तर यशाची पायरी गाठता येईल. <br />
तर मंडळी, तुम्हाला काय वाटते ?<br />
तुम्ही असे कधी केले आहे का ?Dr. Gopal Sawkarhttp://www.blogger.com/profile/15933236288949074935noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-223241129185017826.post-23547752685905330332010-12-02T23:41:00.000-08:002010-12-02T23:41:06.256-08:00आपले शेजारीआपल्या शेजाऱ्यांची व्याख्या आपण कशी एकदम बंदिस्त केलेली आहे असे वाटत नाही का ? आपल्या घराशेजारी राहणारे ते आपले शेजारी . फक्त घराशेजारी राहणारे तेच शेजारी का ? out of box विचार केला तर वेगवेगळे शेजारी असू शकतात. <br />
आपल्या टेलीफोन नम्बरचा शेजारी कोण आहे याचा आपण विचार केला आहे का ? सहज प्रयत्न तर करा ? आपल्या टेलीफोन नम्बराच्या आगे मागे असणारया नम्बरांना जरा सहज फोन करून बघा. कदाचित आश्चर्याचा धक्का बसेल.<br />
आपल्या मोबाईल नम्बराच्याही मागील पुढील नम्बराना संपर्क करा. <br />
काय मंडळी, कशी काय वाटली कल्पना ?<br />
आपल्या गाडीच्या नम्बरच्या मागचा पुढचा नंबर असणारी गाडी दिसते का ? बघा. त्याला थांबवून आपण दोघे गाडी नंबरचे शेजारी आहोत हे त्याला सांगितले तर तो नक्कीच चहा पाजेल.<br />
परीक्षेच्या वेळी शेजारील नम्बरांशी मैत्री केली तर काय फायदे होतात हे मी सांगायला नको ?<br />
तर मंडळी, आपण असे कधी try केले आहे का ? <br />
तुम्हाला काय वाटते ?Dr. Gopal Sawkarhttp://www.blogger.com/profile/15933236288949074935noreply@blogger.com0